/NMTHDM/

                                   A kurva balladája

               -Kábán várja álmát Anna rongyos pkrocára 

                                     leheveredve.

                     A szoba füstől mocskos sarkában,

          paplanát szorítva az árva.Rémképektől heves

                     vízió taszít torz grimaszt arcára.

               -Felriadva, percről percre pihenné a bűnt ki

                                        magából.

                      De amint elszenderül démonk százan

                         kacagnak rajta,.Fejét zokogva

                         keservesen a párnába hajtja.

               -Hajnal van már mire az opium végre

                                                         elaltatja.

              Nem álmodón fekszik ígyse, vergődve ráng teste.

                zihállón domborlik ki-be finom melle, vizeletben 

                           ébred. Ez történik minden este.

                   -Reggel fürdőt vesz és fodros lila ruhályán a fűzőt

                                               fullásig szorítodta.

                       Így millio baját szeplőtlen arca ismét lefödte.

                        Úgy intett a férfinak érdektelen:Jöhetsz!

                          A mocskos munkás se fürdött elötte.

                       -Szemükbe úgy néz mint akit meghódítottak 

                           ezer virággal, végtelen bókokkal.

                               Vadul vonaglik, ha bérlője akarja

                           fejét finoman ölébe hajtja, hajába mar

                                 erősen tép, feszül bele karja.

                           -Elégedett sóhajtással néznek le rá ezután 

                                                          a férfiak mind.

                            De végeztével elugrik tölle undorodtan,

                              jussát kéri,majd szégyenlős kislányként

                                     öltözködik fel a sarokban.

                         -Az orgiák után a zuhanyzóban este, meztelen

                                                 testét nézi a tükörben.     

                            Mellein és vénuszdombján büzös fogak nyoma,

                                                      sirva kaparja le őket,

                                                de szemében nem mulnak soha.

                                  -Gyakran gondolt rá, hogy a tükröt széttöri

                                         és szilánkját magába vájja.

                             De ma is az csak édes mérgez innyekciózza vénába

                                                    Így birja ki estét csak Anna

                                                                ijenkor, ha kába.

                              A szoba füstöl mocskos sarkában,

                      paplanát szorítva az árva.Rémképektől heves

                                 vízió taszít torz grimaszt arcára.

         "Úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne,

           Szívből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen."

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
DOTTYI - © 2008 - 2024 - dottyi.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat